Arra a kérdésre kaphatunk ebben a cikkben választ, hogy hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben, amikor félelem vagy kétely van bennünk. Amikor sápadtan s elkeseredve akarunk megnyugodni, megkapaszkodni valami szilárdba, biztosba.
Rendben van az, ha nem akarok megváltozni? Isten így is szeret?
Így fogalmazta meg első kérdését Lisa: „Ha jól értem, akkor ahhoz, hogy változtass az életeden, először neked kell akarni a változást″. Első olvasatra egy jóindulattal kikövezett mondat, de amint Lisa hangjából érződik, ez a tévhit bénultságban tartja őt. Mindnyájunk számára ismerős az az elv, amelyet a világ, a közfelfogás is hirdet: teljesíts, s akkor megváltozik az életed. Emberi akarat vagy teljesítmény centrikus hozzáállás lenne tehát a változás? A lelkigondozó, aki Lisa segítségére siet, szelíden, de határozott módón kijavítja, amikor is elutasítja ezt az ártatlanak tűnő, de valójában nagyon ártalmas kijelentést. A lelkigondozó, egy érdekes és számomra releváns hasonlattal elmondja, hogy Lisa miért is téveszt célt a változás bibliai fogalmával kapcsolatban. Íme, a lelkigondozó példamondata: ″Amikor fogyókúrázom, s farkaséhes vagyok és tudom, hogy vár a megterített asztal, de az úton a vacsora fele egy piros lámpába botlok, megállok annak ellenére, hogy egyetlen porcikám sem akar megállni. Megállok, miközben egyáltalán nem ezt szeretném, de megadom magam egy magasabb rendű törvénynek, mert tudom, hogy noha ez most kényelmetlen lesz, mégis hosszútávon kifizetődő”. Azt hisszük, hogy a vágyaink mindig jóra vezetnek, mégis van, amikor jobb az, ha felhívok valakit, ha segítséget kérek. Ekkor egy értéket követek a kívánság helyett, mert a bizalomra támaszkodok, miközben a vágyaimat félreteszem.
Hogyan tanulhatok meg bízni Istenben, amikor félelem vagy kétely van bennem, amikor olyan görcsösen akarok valami biztosba kapaszkodni?
Így fogalmazza át Lisa a kérdését egy idő után. Hogyan engedhetem el azokat, amikben eddig bíztam, amikbe kapaszkodtam, miközben hit által lépek tovább? A lelkigondozó kérésére Lisa elmond egy konkrét élethelyzetet: Lisa élete során sok-sok helyzetben nem dönthetett, pont e miatt úgy érzi, hogyha nem tart mindent a kezében, akkor továbbra is rossz dolgok fognak történni vele. Ráadásul, úgy érzi, hogy minderről ő tehet. Megemlíti azt is, hogy túlsúlyossággal küzd, tudja, mit kellene, tegyen, de mégsem teszi. Ugye ismerős ez az érzés? Véleményem szerint egy új megvilágítású javaslat hangzik el: ″Nem kell akarnod változni, és ez így rendben van. Kedves Lisa, mi lenne, ha még ma este elmennél segítséget kérni, oda ahova nem is akarsz menni? ″ Lisa újra elmondja, hogy menne, de mégsem megy, mert nem szánt rá időt. A segitséget adó közösség, a gyülekezet azt tanácsolja, hogy itt az ideje, hogy rábízza magát a segítségre.
A törvényekkel megtöltött élet vs. a kegyelemmel megtöltött élet
A törvényekkel megtöltött élet vs. a kegyelemmel megtöltött élet közötti vívódás az oka a bénultságnak, egy újabb szabály csak gúzsba kötné Lisa életét. Mert minél keményebben akarod, annál hamarabb mond csődöt az egész. Isten szerint nincs olyan 5 tuti élet- szabály (vagy parancsolat), amely a sikeres élet kulcsa. Még a tíz parancsolattal sem állhatunk elé, miközben azt mondjuk, hogy én mindezeket megtartottam, ezért minden rendben van velem, nincs szükségem rád.
″Milyen hihetetlen az, hogy amikor feladod, elengeded a teljesíteni vágyást, hirtelen minden a helyére kerül.” A törvény és a kegyelem megértése segít egy ilyen helyzetben. Mindnyájan szeretnénk öt biztos szabály szerint élni, rendbe tenni az életünket a szabályok alapján. A Róm 7: 15 Pál arról beszél, hogy ez a végtelen emberi akarat, igyekezet nem emel ki a mókuskerékből. Ne legyen félreértés, a törvények nem rosszak, sőt nagyon jó, hogy vannak, mert látjuk, hogy hányadán állunk. Amikor eljut Lisa oda, hogy a saját akarata, ereje, a teljesítménye csődöt mond, ekkor jön a képbe a kegyelem. Lisa később, a kegyelem nevében odamegy a férjéhez és megkéri, hogy vigye el a támogató - segítő csoportba, mert ő egyedül képtelen elmenni. 1 Péter 4:10 olvasható, hogy mindenki a neki adatott kegyelem szerint szolgáljon másnak. Erről is szól a kegyelemmel teli élet, rábízzuk magunkat a testvérekre, akiket Isten küld, hogy megtegyék azt, amit mi már nem tudunk megtenni, amikor a mi teljesítményünk csődöt mond. Az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan tanulhatom, meg hogy bízzak Istenben, miközben átadom neki az irányítást. A kegyelem abból áll, hogy segítséget merünk kérni, elsősorban Istentől.
Mit tegyünk, ha megfogyatkozik a hitünk?
Lisa első hallásra nem tudott örülni ennek a tanácsnak. Valóban, a megoldást néha nehéz meglátni, mert sérti az egónkat, alázat kell hozzá. Mit tegyünk, ha megfogyatkozik a hitünk? Újra és újra gondoljuk át, hogy mi a kegyelem, legyenek életpéldák előttünk, jussanak eszünkbe ezek, véssük tenyerünkbe ezeket. Sajnos az ember könnyebben magába szívja, hogy mit szabad és mit nem szabad az életben. Bátran vigyük elsősorban Isten, de testvéreink elé is a kudarcunkat, engedjük el a hősködést, ne szégyelljük megvallani, hogy próbálkoztunk, de az akaratunk nem segített. Nincs ok az aggodalomra, mert a segítség sokkal NAGYOBB aggodalmainknál: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)
A boldogmondások lényege is az, hogy akik rámerek hagyatkozni Isten kegyelmére, azok nevezhetők boldogoknak Isten országában. A megoldás az, ha nem mi munkálkodunk, hanem hagyjuk azt, hogy Isten bennünk és általunk munkálkodjon. A kegyelem úgy kezd el működni életünkben, hogy térdre borulunk, hogy elengedjük, s tőle várjuk a vezetést, a megoldást.Soós Szabolcs írása. (Hasonló jellegű írásai hamarosan megjelennek a blogon)
Eredeti felvétel meghallgatható itt angol nyelven.
Kulcsszavak: Isten, hit, kegyelem, törvény, keresztyénség, segítség, segítség kérés, testvérek az Úrban, bizalom
Téged mi szokott megakadályozni abban, hogy Istenre bízd magad?
